- Ééértem –válaszolta pimasz mosollyal és felhörpintette maradék kávéját.
- Na és veled mi újság ilyen téren? Rég nem lehet rólatok semmi szaftosat olvasni Shakiraval…
- Ja, annak már vége. Szép volt amíg tartott, de azt hiszem az a 10 év mégis csak soknak bizonyult.
- Pedig szép pár voltatok…- próbáltam egy kicsit több információt kihúzni belőle.
- Az lehet, de nem működött.
- Hát sajnálom. Nekem viszont sajnos lassan mennem kell…
- Ilyen hamar? Azt hittem több időnk lesz beszélgetni! Nem vacsorázol velem holnap este?
Kicsit haboztam, de végül igent mondtam. Van ebben a srácban valami, ami egyszerűen vonz.
- Végülis miért ne?
- Tudtam, hogy igent mondasz -állt fel gyorsan az asztaltól, hogy kikísérjen.
Vidáman indultunk a kijárat felé, de sejtelmem sem volt, hogy mi vár rám. Vagy 10-12 fotós várt odakint ránk, majd mind egyszerre kapta elő a gépét, és heves kattintgatásba kezdtek. Gerard hírtelen kézen fogott és a kocsija felé rántott. Minden nagyon gyorsan történt, mire észbe kaptam, már az autójában ültünk. Sokkos állapotban voltam, percekig csak csendben ültem, miközben Geri a lakása felé indult.
- Ne haragudj, én nem így szerettem volna…- szólalt meg, mikor megérkeztünk.
- Nem a te hibád, de most kérlek, vigyél haza.
- Szerintem ez rossz ötlet. Jobb lesz, ha ma éjjel itt maradsz. A lakásod előtt már biztosan várnak.
- De Gerard.. – nem hagyta, hogy végig mondhassam, mert kiszállt a kocsiból.
- Na jössz, vagy mi lesz?
- Gerard, nem hiszem, hogy nálad kéne töltenem az éjszakát…
- Hidd el, hogy jobb lesz így. Egy éjszaka az egyik vendégszobába nem hiszem, hogy megártana a párkapcsolatodnak…
- Úristen! Carlos! Teljesen kiment a fejemből.
Bár Carlosról teljesen megfeledkeztem, nagyon jól éreztem magam Gerardnál. Rengeteget beszélgettünk, mesélt magáról és a családjáról, este pedig együtt főztünk. Később letusoltam, majd az egyik vendégszobában töltöttem az éjszakát. Az igazi sokk azonban reggel jött…
- Oli! – köszönt rám reggel, mikor lejöttem az emeletről. Mutatnom kell valamit, de nem szeretném, ha emiatt idegeskednél –emelte fel az újságot
- Csak azt ne mond, hogy…
A címlapon ott voltam én, ahogy Gerarddal kézen fogva sietünk az autóhoz, majd egy autós kép, végül, pedig ahogy a háza előtti felhajtón kiszállunk, a szenzációhajhász szalagcím pedig: Piqué miatta dobta Shakirát?
Nagyon kellemetlenül éreztem magam, nem tudtam mit kéne tennem. Elővettem a telefonom, mert biztos voltam benne, hogy az újságot már Carlos is látta.
- Úristen!
- Mi a baj? Mi történt? –szaladt be Geri
- 132 nem fogadott hívás!
További 12 sms-t kaptam, amiben gratuláltak az „új fogáshoz”, illetve egy, amiben interjút kértek. Kétségbe esetten néztem a mellettem álló focistára, hogy mi tévők legyünk, aki egyszer csak váratlanul megölelt. Hihetetlen, de Daniel óta nem érzetem így…mintha megállt volna a világ, és csak azt kívántam, hogy soha ne engedjen el. Ekkor azonban megcsörrent a telefonom. Carlos keresett:
- Szia! Most akartalak hívni! –kiáltottam a készülékbe
- Hát, jobb később, mint soha –jegyezte meg cinikusan- Azért örültem volna, ha nem az újságból kell megtudnom, hogy mással jársz…
- De mi nem járunk. Csak olyan gyorsan történt minden…mi csak kávéztunk és…
- Egyáltalán minek kávézol te más férfiakkal, ha az én barátnőm vagy??
- Azt hittem ezt már megbeszéltük. Én nem szeretnék komoly kapcsolatot. És ez nem randi volt.
- Tudod, hogy ez milyen megalázó nekem? Mindenki rajtam röhög…
Ebben a pillanatban nem tudom mi ütött belém, de teljesen elborult az agyam.
- Valóban? Megalázó? Igen? –ordítottam a telefonba –Hát, akkor tudod mit? Én nem akarlak téged megalázni. Én? Ugyan! Az Istenért se akarnálak én téged megalázni, ezért többet nem is kereslek, kérlek, te se tedd!
- De, hát…
Nem vártam meg, hogy mit reagál, lecsaptam a telefonom, és szörnyű sírásban törtem ki. Gerard csak állt mellettem, majd ismét átkarolt és vigasztalni próbált. Egy puszit nyomott a homlokomra, majd az arcomra, aztán pedig megcsókolt. Nagyon régóta nem esett ilyen jól egy csók…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése