3. rész

Felhívtam a hirdetésre tartozó telefonszámot, ahol rövid beszélgetés után behívtak egy komolyabb interjúra. Boldogan írtam le a címet. Még aznap délutánra kaptam időpontot, ezért gyorsan kicsinosítottam magam, kocsiba ültem, betápláltam a GPS-be az úticélt és elindultam. 20 perc autózás után a készülék jelzett, hogy megérkeztünk.
- De hisz ez a Camp Nou! – kiáltottam fel

Izgatottan és egyben döbbenten szálltam ki a kocsiból, hisz álmomban sem gondoltam volna, hogy én a világ egyik legnagyobb stadionjába megyek állásinterjúra, ami nagyon jól sikerült, és megkaptam az állást!! Végre lesz mit csinálnom! Ez nagyszerű gondoltam magamban, és hazafelé indultam.

Másnap reggel korán felébredtem, rögtön megnéztem a telefonom és az e-mailjeim, de Danielről továbbra sem volt semmi hír. Igazság szerint nem is volt nagyon sok időm ezzel foglalkozni, mert azon agyaltam, hogy mit vegyek fel. Mégiscsak egy irodában fogok dolgozni, és fordítani…de mi van ha a befektetőkkel is találkozom? Vagy a játékosokkal? Végül egy szűk nadrágot vettem fel egy fehér felsővel és egy fekete blézerrel, majd munkába indultam. Belépve a látogatóktól teljesen elkerített irodaszintre, egy hatalmas fehér termet láttam, rengeteg kis irodát, sürgő-forgó embereket, és rengeteg papírt.
- Olivia? –kiáltott valaki
- Igen! Itt vagyok!- válaszoltam vissza, bár fogalmam sem volt, merről jött a hang.
- Szia! A nevem Dolores. Mellettem fogsz dolgozni az első hetekben, amíg bele nem jössz, és amíg meg nem érkezik a pici, mutatott gömbölyödő pocakjára.
- Szia! Nagyon örülök, hogy megismerhetlek! De igazából mi is lesz a feladatom? Tegnap csak annyit mondtak, hogy sürgősen kell egy tolmács.
- A munkád különböző iratok fordításából áll majd, illetve később segíthetsz fordítani a külföldi utakon, sajnos nem mindenki beszél olyan jól a csapatban angolul -mosolyodott el. -Gyere velem, már mutatom is a helyed – mutatott a nagy iroda másik végébe, majd elindult a hosszú folyosón.

3 hete dolgoztam az FC Barcelonának, mikor egy délelőtt Dolores ijedten rohant be.
- Oli! Szükségem van az olaszodra!
- ?? – néztem rá kérdőn
- A kosárcsapatba szeretnének leigazolni egy új játékost, aki az előbb érkezett meg és egy kukkot nem beszél se spanyolul, se angolul. Segítened kell!

Azt hiszem, nyugodtan mondhatom, hogy ügyesen végeztem a munkám. Bár úgy tűnik, hogy az olasz fiú nem igazán felelt meg az elképzeléseknek, de ez nem rajtam múlt. Néhány órával később az egyik munkatársam kopogtatott, méghozzá az egyik leghelyesebb. Gyönyörű kék szemei voltak, és úgy tűnt ő is szimpatizál velem

- Bújj be!
- Szia! Csak el akartam mondani, hogy nagyon ügyes voltál ma. Esetleg lenne kedved ma este meginni velem valamit?
- Úgy érted, hogy ez egy randi?
- Háát, ha nem szeretnéd, akkor nem. – válaszolt kissé zavarban Carlos.
- Ne haragudj! Nem akartalak zavarba hozni. Nagyon szívesen elmegyek veled.
- Ennek örülök. Este érted megyek, majd küld el a címed smsben. Most mennem kell. Akkor este! – és már el is viharzott.
A randi nagyon jól sikerült, remekül éreztem magam Carlossal. Úgy beszéltük meg, hogy holnap este együtt vacsorázunk. Már nagyon vártam, és épp ezen gondolkodtam, mikor jött egy e-mail Dolorestől.
Holnap este lesz egy „céges” buli, 8ra gyere a Mandoba.

Hát ez szép. Muszáj lenne elmennem, hogy minél több új kapcsolatot tudjak kialakítani a munkatársakkal, de akkor lőttek a vacsinak Carlossal. Hát mindegy. Ő is munkatárs. De legalább együtt leszünk.
Másnap reggel tovább aludtam, hogy estére kipihent legyek. Délután elmentem futni egyet a közeli parkba, majd otthon letusoltam és készülődni kezdtem. Nem is sejtettem, hogy mennyi sportolóval fogok találkozni. Ott volt a komplett kézi-és kosárcsapat, na meg jó néhány focista is…


/Dolores/

Kissé izgatott voltam, hisz ez az utolsó buli, amit még én szervezek. Nagyon sokan eljöttek, a sajtó is megjelent. Egyszer csak egy magas férfi lépett oda hozzám
- Dolores! De jól nézel ki! Hogy vagytok?
- Gerard! Köszönjük jól. Kissé fáradtan, de már nincs sok hátra. –mosolyogtam miközben a pocakom simogattam.
- Kérhetnék valamit drága Dolores?
- Háhh. Tudtam, hogy szeretnél valamit..ok nélkül sosem jössz ide – böktem meg viccesen
- Ez nem igaz. Csak tudod…- itt hirtelen elhallgatott
- Na? Szellemet láttál? Vagy mi ütött beléd??
Mgfordított a vállamnál fogva és egy lányra mutatott.
- Ki az a lány?
- Ő Olivia. Csak néhány hete dolgozik nálunk és..- nem tudtam befejezni a mondókám, mert a szavamba vágott.
- Be kell mutatnod neki. Most!